A kölykök ehozatala,nevelése

A kiskölyök elhozatala:

A kiskuvasz számára az elhozatal az alom meleg, otthonos illatú, izgő-mozgó tömbjéből való kiragadással egyenlő, ami sokként éri a kölyköt. Van, hogy az autóban félelmükben ürítenek, van, hogy roppant védenivalóan a fejüket bedugják valami sötét helyre, táskába, könyökhajlatba, az ülések közé, csak azért, hogy a rengeteg új, kellemetlen ingertől meneküljenek. Ezek teljesen természetes, egészséges reakciók, mint ahogy az is, ha a kölyök pillanatok alatt feltalálja magát és ügyesen hízeleg az embernek.

A 2-6 hónapos kiskuvasszal sokat kell játszani, de a legfontosabb a lehető legtöbb fizikai kontaktus, a sok szeretet átadása. A kuvasz a felnőttkori magabiztosság legnagyobb részét az alomban, az anyjától kapja, ez az érzelmi melegség folytatódik a fél éves korig terjedő időszakban a gazditól és a családtól kapott szeretet befogadásával. Ráadásul ehhez az "ősbizalomhoz" társul egészen mélyen rögzülve a gazdi minden fizikai jellemzője is: látványa (mozgása), hangja és főleg a szaga. Tehát a stabil, kiszámítható idegzet kialakulásának alapfeltétele a minimális követelményállítás és a szeretetteljes viszonyulás a kiskuvasz felé.

Ne felejtsük, hogy nem ez a fegyelmezés és engedelmességre szorítás időszaka!

A kiskuvasztól nem várható el a rendezett séta, sem a parancsszavak ismerete. Az első fél évben ne foglalkozzunk ilyen jellegű feladatokkal!

A kuvaszkát 3-4 hónaposan már elkezdhetjük hozzászoktatni az autózáshoz. Mivel bizonyos oltásokat csak 4 hónaposan kaphat meg, így az utcai sétával még legyünk óvatosak, ellenben az ismerősök biztonságos kertjébe, lakásába nyugodtan vigyük magunkkal a kis kölyköt. Fontos, hogy lassan megismerje a környezet zajait, az idegen tárgyakat, autókat és a legfontosabb, hogy lásson idegen embereket is, játsszon velük, tapasztalja meg, hogy nincs félnivalója tőlük. Épp így kell eljárni az ismerősök jól szocializált kutyáival kapcsolatban is. Ezek a kuvaszunk szocializációjának kezdő lépései.

A kis kölyök napról-napra erősebb, élénkebb és szemtelenebb lesz. Gyakran játszik "támadósdit", ami pozitív jelenség. Ebben a játékában támogassuk, legyünk "áldozatok", de azért álljunk ellent. Van, amikor a tűhegyes fogaival fájdalmat okoz nekünk, ilyenkor jelezni kell felé, hogy fájdalmas dolgot csinál (határozott hangon rászólunk: "Nem!"). Megoldás továbbá a játék befejezése, a kölyök otthagyása. Ha nem hagyja abba pl. a kezünk harapását, akkor felboríthatjuk a kölyköt (ahogyan a farkasok is teszik), vagy megadó pózba, tehát a hátára fordíthatjuk és addig tartsuk így, amíg el nem fordítja a tekintetét, be nem húzza a farkát és abba nem hagyja a kapálózást. A 6 hónapnál fiatalabb kuvasszal soha ne üvöltözzünk! Soha ne üssük meg! Kisebb, játékos, nem haragos, kétujjas pofont kaphat a játék hevében, amivel kordában tartjuk a kis pimaszt. Az időszak kulcsszavai az engedékenység és a tűrés. Ezt komolyan kell venni! Gondoljunk a harcban kegyetlen farkas falkavezérre, aki a legnagyobb türelemmel nézi el az őt játékból támadó kölykök zaklatásait. Ha nagyon zavarja a dolog, legfeljebb odébbmegy (a saját nagyon kemény kuvasz kanom is hasonlóan viselkedett, amikor a kis szuka hazahozatala utáni játékok közben mosolyogtatóan kapkodta a mellső lábait a kis kölyök tűhegyes fogai elől - de hozzá nem nyúlt volna a picihez).

A kiskuvasz "dolgait" tehát legnagyobbrészt el kell tűrnünk, az élénkségét, szemtelenségét üdvözölnünk kell. Nincs szörnyűbb látvány egy néhány hónapos kuvasz kölyöknél, aki a sarokba bújva reszket a gazdája ostoba, idő előtti fegyelmezési kísérleteitől. Ne essünk ebbe a hibába, minimális korlátozás mellett engedjük szabadon, boldognak lenni a kis kuvaszkölyköt - hiszen ez a záloga a felnőttkori magabiztos, bátor és kiszámítható viselkedésnek!

Az 5-7 hónapok körüli időszakban a kölyök szervezetében és viselkedésében korszakváltást jelző változások állnak elő. A kölyökszag lassan elmúlik, a kutya egyre erőszakosabb, hevesebb lesz, így a kuvasz és gazdája számára egy merőben új időszak köszönt be. A kuvasznevelés lényegi időszaka következik.